jún 26 2010
GYEREKEK, AKIK KILÓGNAK A SORBÓL!
Mottó:Mindenki speciális tehetségekkel született,
csak a „tudomány” analizálós mechanizmusai
címkézik gyakran ezeket DEVIANCIÁNAK!
Samael
Az alábbi cikkek számítógépem könyvtárában porosodtak már évek óta, most, hogy én is nagytakarításba fogtam múltam elvarratlan szálainak vizsgálata folytán, örömmel fedeztem fel aktualitását, és TUDOM!, a téma „lerágott csont” DE egyre aktuálisabb a téma, integrációja FONTOS tudatosságunkban.
A cikk írója ismeretlen.
gyury
Egyre többet hallunk az úgynevezett problémás gyerekekről, akik másságukkal nem illenek be a közösségbe. Hol a másfajta tanulási szokásaikkal,hol eltérő viselkedési formáikkal hívják fel magukra a környezet figyelmét.
Holott az esetek többségében rendkívül magas intelligenciával rendelkeznek, átlagon felüli teljesítményre képesek, de csak akkor, ha számukra akár a téma,akár egy személy felkelti érdeklődésüket. Ennek hiányában teljes érdektelenséget mutatnak az egész iskola iránt. Nem tudják végig ülni az órát, zavarják társaikat.
A pedagógusok hiperaktívnak , magatartás zavaros és tanulási problémásnak nevezik őket. Mivel a személyiségük állandó problémát jelent környezetüknek, hamar elbizonytalanodnak önmagukban. Önbizalom hiányos, szorongó, félelmekkel teli gyerekké vállnak A belső idegi feszültség fokozódása miatt az immunrendszer annyira legyengül hogy a gyerek egyre több betegség áldozatává válhat .Az egészségügyi tüneteken túl a pszichikai sérülések-amik rendkívüli érzékenységükkel vannak kapcsolatban-társadalmi evidenciákban,minden határon és ésszerű viselkedési korláton túli agresszivitásban vagy számtalan esetben önpusztításban(túlzott függőség, lelki válság, agresszivitás nyilvánulhat meg. Nehezen találják helyüket a világban. Csak azt fogadják el, amit észérvekkel elmagyaráznak .Ha helytelenül viselkednek nem a fenyítés a megoldás, hanem a rávilágítás arra ,hogy miért nem jó az, amit tett . A bűntudatkeltéssel nem érünk el eredményt. Sok fiatal, vagy már gyakorlottabb szülő keseredik el és úgy érzi nem talál megoldást a problémájára Ezzel látszólag a kör bezárult. A szülő tehetetlen és nem akarja elfogadni az iskola által felajánlott lehetőséget: a nevelési tanácsadót, a kisegítő iskolát vagy rosszabb esetben a magatartás terápiát. Sokszor teljesen jogosan, hiszen nagy luxus a 150-160-as intelligenciával rendelkező gyereket kisegítő iskolába küldeni csak azért ,mert magatartásával kirí a közegből. Tanárok ,akik gyakran 30 éve vannak a szakmában ,mesélték ugyanazokat a történeteket, hogy ezekkel a gyerekekkel annyira más…itt valami van.
Az újkor gyerekei ők, akik jelenlétükkel sok mindent más keretbe akarnak helyezni.
Azt szeretnék, hogy önmagukért szeressék és fogadják el őket és ne a teljesítmény alapján. A hatalom elvűséget az egyenrangúság váltsa fel (a gyerekektől adott esetben
sokat lehet tanulni) a folytonos korlátozás helyett némi szabadságot, önmaguk kibontakozására lehetőséget, több megtapasztalást. Ezért a hagyományos nevelési és oktatási rendszer nem megfelelőnek tűnik. Mivel spirituálisan magas rezgésszámmal rendelkeznek, a kommunikációs eszközük a szeretet s egyben a megoldás kulcsa is.
Indigókék aurájuk alkalmassá teszi őket egyéb szellemi szintű kommunikálásra is.
Tekintve eme új jelenségre nincs felkészítve sem a pedagógus, sem a szülő, a probléma kezelésére speciális program keretében készülhet fel.
Mindkét közegnek biztos változásra, változtatásra van szüksége .Meghatározó a gyereknek az Anyával való kapcsolata, illetve az érzelmek kapcsolata. Sokszor a gyermek a viselkedésével akarja rákényszeríteni a szülőt, hogy nézzen szembe és hagyja el a félelmeit .Hogy vegye észre az élet szépségeit, s a mindennapokat próbálja könnyedebben élni, pozitív érzésekkel. Ugyancsak reformálásra szorul az eredmény orientált oktatási rendszer is .Egyre nagyobb kihívás elé állítják ezek a gyerekek a pedagógust is a másfajta szemléletükkel. Hiszen eltérő tanulási szokásaik még nem jelenti azt, hogy taníthatatlanok. Ezek a gyerekek a jövőt jelentik, tegyünk hát meg mindent értük!
Önbecsülés és tanulás
Maga az agyműködés képes megváltozni egy gazdagabb tanulási környezetben. Az azonban biztos, hogy a megnyilvánuló elvárásoknak jelentős és hosszú ideig hatása van. Az erős elvárást nem szabad összetéveszteni a konkrét célokkal, melyek elérése a gyereket és a szülőt állandó feszültségben tartja. A kritika akármilyen jó szándékú is, sohasem olyan segítő és eredményes, mint a pozitív türelmes bátorítás.
A gyerekek igénylik mások segítségét a tanuláshoz, különben megállnak a fejlődésben. De nem azon a módon, hogy csendben ülnek, miközben egy idősebb személy szavakkal tanítja vagy fegyelmezi őket. Ehhez való viszonyulásuk ára, hogy lemondanak saját magukról. Ez a helyzet viszonylag könnyen korrigálható. Egy gyerek önmagáról alkotott képét és sikerorientáltságát lehet és kell is fejleszteni, erősíteni. Anélkül nem várhatunk mást, minthogy a gyermek azt a vezérfonalat fogja követni viselkedésében, amit kisgyerek korában kapott, ami meghatározó szerepet játszott énképének kialakulásában.
Tehát ha nem segítjük hozzá annak felismeréséhez, hogy miként szemlélhetik magukat sikeres embereknek, akkor önbizalom hiányos gyerekekké válnak. Vagyis minden oktatásnak azzal együtt, hogy a tanulót felfegyverzi ismeretekkel és készségekkel, egyidejűleg erősíteni és bátorítani kell saját belső tanulási képességébe és eredményességébe vetett hitét is. Ez másképp nem érhető el, csak ha a tanuló jó érzéssel gondol a tanulási folyamatra. Mindenek felet száműzni kell az iskolából a félelmet, helyébe a reményt kell tenni és folyton meg kell erősíteni azt az érzést a tanulókban, hogy sikeresek és fontosak. Az a fajta negatív kritikai értékelés amivel olyan gyakran találkozhatunk a hagyományos oktatásban ellene dolgozik az optimális tanulási folyamatoknak.
Jobbára abban fogunk sikereket elérni, amiről elhisszük, hogy sikeresek tudunk lenni és azon a téren fogunk kudarcot vallani, ahol gyenge képességűnek tartjuk magunkat. Természetesen leginkább úgy lehet valakit megtanítani arra, hogy bízzon a sikerben, ha ellátjuk olyan tanulási tapasztalatokkal, amelyek logikusan és szükségszerűen vezetnek a sikerhez. Ez sokkal hatásosabb, mintha állandóan azt mondogatjuk, milyen jó is lenne, ha hinne saját magának.
Az iskola után a szülői közeg az, ahol a gyerek kiteljesedhet. Természetesen pozitív, elfogadó, megértő, támogató közegre lenne szükség, hiszen az ÉN, csak úgy tud fejlődni, ha szabadon fejezheti ki önmagát. Ha a hibákat építő tapasztalatként és nem kritikaként éli meg.
Miután hat éves kor alatt alakul ki az a hitrendszer, ami meghatározza a továbbiakban a magabiztosságát, problémamegoldásra és konfliktuskezelésre való képességét. Csakhogy a szülő is nagyrészt azt tudja átadni, amit tapasztalt gyermekkorában, amilyen nevelést kapott, illetve amilyen hatások érték a környezetében. Akkor is, ha sokszor negatív érzések kísérték, és szentül megfogadta, hogy ő másképpen fogja nevelni gyermekét.
Egyszerűen azért, mert ezt látta, ez rögzült be és mással nincs tapasztalata kiskorában. Például ha sokat mondták, hogy jó legyél kisfiam, nem szabad rossznak lenni… egy idő után megtanulta, hogy hogyan kell jónak lenni. Ezért kapott pozitív visszajelzéseket, tehát egyre inkább ezt tette.
Felnőttként ezt jó nevelési módszernek tartja és a saját gyerekétől ugyanezt várja el. Csakhogy neki más az értékrendje, más a személyisége. Így ezeknek az elvárásoknak nem tud megfelelni. Ez pedig külső-belső konfliktust okoz.
Fölöslegesen visszük tovább tehát mások értékeit, hitrendszerét, amit mindenkinek le kéne magáról hámozni.
Erre többféle módszer alkalmas, ilyen az önismereti tréning!
Testi-lelki egészségünk.
Amikor betegségről beszélünk ,el kell hogy különítsük a diagnosztizált betegséget és a betegség tudatot.
A betegség jelenthet beteg állapotot és konkrét betegséget Míg az utóbbi orvosilag kimutatható kóros folyamat, az előbbi szubjektív tapasztalat. Annak érzése ,hogy valami nincs rendben. A betegséget a testünkben érezzük, de életünk minden területére-munkánkra, kapcsolatainkra, általános közérzetünkre – kihat. A betegség akkor jelent valamilyen kórt ,amikor elveszítjük az egyensúlyunkat, és azt csak külső segítséggel tudjuk visszanyerni. Manapság ebben többféle alternatíva közül választhatunk, pedig a beteg állapotok többsége öngyógyító. Az egészség és a betegség nem csak a testben vagy csak a pszichében van ,hanem mindkettőben.
A magány ,az elszigeteltség és a kapcsolatok szegényessége az egészség igen komoly kockázati tényezője. A gondolati sémák ,meggyőződéseink ugyancsak nagy hatást gyakorolnak egészségünkre. Hatással vannak a testi működésre, amely már valós és kézzelfogható .Az, hogy milyen mértékben hiszünk abban ,hogy reakcióinkat szabályozni tudjuk, fontos védelmet jelent a stressz egészségkárosító hatásai ellen .Amíg betegnek képzeli magát az ember, az is marad .Az egyén soha nem azonos a betegségével, sem a fájdalmával ,noha mindkettő túltenghet benne. Pillanatnyi érzelmi állapotunk viszont meghatározhatja az egészségről vagy a betegségről alkotott véleményünket .Az elhúzódó negatív állapotok ártanak ,a pozitív állapotok használnak az egészségnek. Minden betegség kapcsán azonban érdemes elgondolkodni annak lelki hátterén, hiszen ennek megoldása, feloldása katalizátorként működik a gyógyulási folyamatban. Hiszen nem véletlenül kapjuk azt a betegséget .Megbomlik a belső egyensúlyunk a negatív, feldolgozásra váró érzés hatására, elgyengül az immunrendszerünk, s pont annál a szervnél a leggyengébb ,amivel az érzés kapcsolatban áll. Azt mondják minden betegség karmikus eredetű ,ezzel segítve az életfeladat ,a lelki fejlődés megoldásában .Sokszor ennek felismerése az eddigi életfolyamat teljes borulását is eredményezheti ,amennyiben a fejlődés mellett döntünk .Ám választhatjuk a régóta fennálló állapotot is, vagy úgy teszünk, mintha változtatnánk, valójában azonban áttettük a problémát egy másik szintre .Az utóbbi két esetben természetesen tünetileg kezelhetjük a betegséget ,látszólagos javulással, de vissza is térhet illetve krónikussá is válhat, amennyiben tagadjuk a problémamegoldást lelki szinten .A betegség elkésett jele annak, hogy valami elromlott, és meg kell változtatni.
Amikor egészségesek vagyunk, képesek vagyunk úgy irányítani az életünket ,ahogyan egyénileg, érzelmileg ,társadalmilag és szellemileg szeretnénk. Az, hogy egészségesek vagyunk ,azt feltételezi ,hogy vannak céljaink. Az egészség a test, a lélek és a szellem egyensúlyi állapotaként is felfogható.
Tanuljunk meg változni hát, mielőbb a betegség változtat meg bennünket!
VISELKEDÉSZAVAROK
A 6 év alatt kialakult hitrendszer meghatározó tényező a személyiségfejlődés szempontjából. Mára vizsgálatok mutatják ki, hogy a méhen belül is érez a gyerek és fogékony minden ingerre. Érzi, hogy várják vagy nem és milyen neműnek, kitől érez szeretetet.
A fogantatás pillanatában eldől, hogy a stressz hatására, hogyan reagál, a terhesség alatt érzi az anya szorongását, félelmét. Itt már nagyrészt eldől, hogy mennyi önbizalommal tekint a világra, ez tükröződik a mozgásában is. Bent is megélhet ennek hatására darabos, nyugtalan mozgást, amit a születése után is megtarthat.
Fontos, hogy az első érintés milyen. Ez egy puha, meleg, biztonságot adó vagy durva, hideg, ugyanis a későbbiek során ennek megfelelően reagál a környezetből jövő ingerekre. Ugyanilyen fontossággal bír az első biztonságot adó anyai ölelés. Sokszor a szülés okozta stresszt ez enyhíti, ettől áll helyre a megbillent lelki egyensúlya. A félelem eluralkodása ahhoz vezethet, hogy hátráltatja a születés folyamatát és végül nem az ő döntése lesz.
Az indított szülésre különösen érvényes ez, hiszen ez azt jelenti, hogy lelkileg nincs felkészülve az életre. Lehet, hogy itt csak napokról van szó, de mire az első közösségbe, iskolába kerül, sokszor években jelentkezik a hátrány. Nem érett arra, hogy csoportba kerüljön, hiszen beilleszkedési gondjai lesznek.
Bölcsödében, óvodában ilyenkor válik le nehezen az anyáról, szakad el az otthoni környezettől, hiszen számára az új félelemmel teli. Önbizalom hiányosan, szorongva, visszahúzódva, minden kezdeményezést kerülve éli meg a hétköznapokat, a háttérben sokszor a játékot is, környezetében a kommunikációt is kerülve. Gyakran betegségbe menekül, hogy ismét az otthoni közegbe lehessen. Ilyen érzésekkel indíttatva nem örül egy kis testvér születésének, úgy érzi, hogy elveszik tőle azt a kicsi szeretetet is, ami eddig volt. Az általános reakció a harag, durcásság, hiszti, sértődöttség. Ha idejében nem sikerül ezeket a negatív érzéseket, viselkedési mintákat oldani és így kerül az iskolába is, természetesen arra is éretlen lesz. Ehhez jön még az iskola és a szülő elvárásának való megfelelés.
Családi net szakértő: Papp-Szalay György
Amennyiben Kedves Olvasó többet szeretnél tudni erről a témáról keress meg személyesen. gyury
